A megújuló energiaforrások térnyerése, különösen a szélerőműparkok építése, létfontosságú az energiabiztonság és bolygónk jövője szempontjából. De vajon hogyan befolyásolja az új infrastruktúra az egyik legfontosabb ökoszisztéma-szolgáltatók, a méheket életét?
Mielőtt a szélerőművek hatását vizsgálnánk, érdemes felidézni, miért is kulcsfontosságú a méhek védelme.
A méhek kiemelkedő szerepet játszanak mind a természetes ökoszisztémákban, mind a mezőgazdaságban az általuk végzett beporzó tevékenység miatt. Ez a folyamat nélkülözhetetlen számos növényfaj szaporodásához és a terméshozamhoz. Ha a méhek hiányoznak, csökken a növények megporzása, ami közvetlenül veszélyezteti az élelmezésbiztonságot.
Alább néhány megdöbbentő adat a megporzás értékéről:
- A világ haszonnövény-fajainak mintegy 75%-a igényel valamilyen mértékű állati beporzást.
- A méhek által nyújtott globális megporzás éves értékét 153 milliárd euróra becsülik.
- A vadon élő növényfajok 85–90%-a függ állati megporzástól, így a méhek hiánya a természetes vegetáció összetételének megváltozását, illetve a tápláléklánc összeomlását is előidézheti.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a méhek nemcsak beporzók, hanem olyan értékes termékeket is előállítanak (pl. méz, viasz, propolisz), amelyek élelmiszerként, a gyógyászatban és ipari célokra is hasznosíthatók.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon a szélturbinák lapátjai nem jelentenek-e halálos veszélyt a repülő rovarokra?
Erre az egyértelmű válasz, hogy nem!
A szakirodalmi adatok szerint ennek oka a méhek repülési magasságában rejlik:
- A mézelő méhek (Apis mellifera) virágkereséskor legtöbbször 1-10 méter magasságban repülnek, de navigáció során felemelkedhetnek akár 20-40 méter magasra is.
- A poszméhek (Bombus sp.) pedig főként fél-2 méter magasságban aktívak, az akadályok kikerülésekor pedig legfeljebb 5-8 méterig emelkednek.
Mivel a szélerőművek forgólapátjai jellemzően 40–190 méteres magasságban működnek, ez a zóna jóval meghaladja a méhek tipikus repülési tartományát, ezért a közvetlen ütközési kockázat nagyon alacsony. Egy franciaországi vizsgálat is megerősítette ezt: a turbinák működése nem befolyásolta negatívan a gyűjtőméhek elhalálozását, sem a királynők nászrepülését, sem pedig a kolóniák fejlődését. Szintén fontos szempont, hogy a nappal aktív méhekre a szélerőművek éjszakai fényes sem hatnak.
Bár a lapátok nem jelentenek közvetlen veszélyt, így a méhek pusztulását a szélerőművek önmagukban csak rendkívüli esetben okozzák, de a nem körültekintő tervezés és a rossz helyszínválasztás jelentős helyi ökológiai károkat eredményezhet.
A probléma gyökerét a szélerőműparkok telepítésével járó infrastruktúra-fejlesztés jelenti. Az utak, a vezeték hálózat és az alapozások kialakítása földmunkákkal és a növényzet eltávolításával jár ugyanis, ami csökkenti a növények számát az adott területen és így a kevesebb nektár- és virágporforrás lesz elérhető a méhek számára. Az utak és alapozások kialakítása különösen a vadvirágokban gazdag, természetközeli élőhelyeken (gyepek, cserjések, mocsarak) okozhatja a területek megszűnését vagy feldarabolódását.
A jó hír, hogy a potenciális káros hatások nagyrészt mérsékelhetők, sőt, a helyi ökológiai állapot akár javítható is. A védelem kulcsa a tudatos tervezés és az utógondozás.
Ennek a legfontosabb elemei a következők:
- Körültekintő helyszínválasztás: ne telepítsünk szélerőműveket természetvédelmi területek (pl. Natura 2000), nagy biodiverzitású gyepek, természetközeli élőhelyek, vagy fő megporzó-vándorlási útvonalak közelébe.
- Élőhely-helyreállítás: a kivitelezés során sérült területeken helyre kell állítani a természetes növénytakarót. Célszerű helyi eredetű vadvirág-magkeverékeket vetni, méhlegelőt létrehozni az érintett területeken, és visszaállítani a cserjés foltokat.
- Zöldsávok fenntartása: A karbantartási utak mentén érdemes fenntartani a zöldsávokat (pl. virágos sávokat kaszálás nélkül a repülési időszakban).
A Green Energy Investhornál maximálisan elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy ezeket az ajánlásokat betartsuk. Ennek megfelelően vadosfai szélerőmű projektünk tervezési szakaszának elejétől több körben egyeztettünk az érintett nemzeti parkokkal a telepítési helyszínekkel kapcsolatban, vállaltuk, hogy minimum egy évig monitorozzuk a telepítésre kijelölt területek állat- és növényvilágát, illetve a kivitelezési munkálatok befejezésével visszaállítjuk a sérült területek eredeti állapotát. Mindezt annak érdekében tesszük, hogy a zöld energiatermelés ne jelentsen veszélyt a természet és az emberi társadalom egyik legfontosabb pillérére, a méhekre.
Cikkünk elkészítéséhez az alábbi forrásokat használtuk fel:
- Capaldi, E. A., Smith, A. D., et al. (2000). Ontogeny of orientation flight in the honeybee revealed by harmonic radar. Nature.
- Fourrier, J., Fontaine, O., Peter, M., Vallon, J., Allier, F., Basso, B., & Decourtye, A. (2023). Is it safe for honeybee colonies to locate apiaries near wind turbines? Entomologia Generalis, 43(4).
- Gallai, N., Salles, J. M., Settele, J., Vaissiere, B. E. (2009). Economic valuation of the vulnerability of world agriculture confronted with pollinator decline. Ecological Economics, 68(3), 810–821. https://doi.org/10.1016/j.ecolecon.2008.06.014
- IPBES (2016). The Assessment Report on Pollinators, Pollination and Food Production. https://ipbes.net/assessment-reports/pollinators
- Klein, A. M., et al. (2007). Importance of pollinators in changing landscapes for world crops.
- Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 274(1608), 303–313.
https://doi.org/10.1098/rspb.2006.3721
- Osborne, J. L., et al. (1999). A landscape-scale study of bumblebee foraging range and constancy using harmonic radar. Journal of Applied Ecology.
- Toth, A. L., Kőszegi, T., et al. (2019). Foraging behaviors of honeybees and bumble bees in agricultural landscapes. Journal of Apicultural Research.
- Waddington, K. D., et al. (1994). Flight patterns of foraging honeybees: range and altitude explored using harmonic radar. Journal of Experimental Biology.
