Ahhoz, hogy megértsük a szélenergia szerepét Magyarország energiatermelésében, érdemes röviden áttekinteni hazánk energiamixét – különösen a nap- és szélenergia viszonyát.
A megújuló energia hazai elterjedését megelőzően közel 8000 MW beépített kapacitású hagyományos erőmű állt Magyarországon rendelkezésre: ezeket a paksi atomerőmű mellett elsősorban gáz és lignit tüzelésű alaperőművek biztosították, amelyek mellett a kiskörei, a tiszalöki és a Rába menti kierőművek biztosította vízenergia csak elenyésző szerepet játszott.
Ezt a helyzetet változtatta meg az elmúlt másfél évtizedben a naperőművek telepítésében bekövetkezett robbanásszerű növekedés, amelyet kormányzati támogatások, a kedvező szabályozás, a technológiai fejlődés, a fajlagos beruházási költségek csökkenése, a magas energiaárak, a megnövekedett ipari energiaigény, valamint a fenntarthatósági törekvések egyaránt támogattak.
A 2010-es évek elején Magyarországon még minimális volt a megvalósult naperőművek kapacitása, alig pár megawatt, főként kisebb lakossági rendszerek formájában. Az áttörést Kötelező Átvételi Támogatási, ún. KÁT-rendszer, illetve később a tender alapú támogatások hozták meg, amelyek elősegítették a nagyobb, közüzemi méretű naperőművek telepítését. Mindezek nyomán az installált naperőmű kapacitás látványosan megnőtt, 2025-re meghaladva a 8000 MW-ot.
E kapacitás egy részét a lakossági háztartási méretű kiserőművek biztosítják, egy része hálózati kitáplálással nem rendelkező, csupán saját célra termelő ipari erőmű, 3700 MW pedig hálózatra termelő ipari naperőmű, amelyek döntő többsége (2800 MW) a kötelező átvételt, fixált áron biztosító KÁT mérlegkörbe termel.
Az ország legnagyobb naperőművei közé tartozik a mezőcsáti (250 MW), a szolnoki Lumen Park (138 MW) és az inárcsi (132 MW) erőmű. A piaci szereplők között megtalálhatók multinacionális befektetők és hazai energetikai cégek éppúgy, mint a Green Energy Investhorhoz hasonló innovatív megújuló energia vállalatok.
A napenergia-termelés gyors növekedése ugyanakkor új rendszerirányítási kihívásokat is hozott. A villamosenergia termelésnek és fogyasztásnak minden pillanatban egyensúlyban kell lennie – ennek felborulása esetén a MAVIR-nak kell beavatkoznia. A napszak- és időjárásfüggő termelés ingadozása miatt időnként túltermelés, máskor hiány alakul ki, ami az energiaárak szélsőséges mozgásához vezet.
A fentiek nyomán látható, hogy az időjárásfüggő naperőművek jelentős bizonytalanságot hordoznak a rendszer pillanatnyi, illetve jövőbeni termelésével kapcsolatban. Az időjárás, a napos órák száma és a felhők mozgása statisztikailag ugyan becsülhető, modellezhető, de ez még nem oldja meg azt a problémát, hogy a naperőművek nem termelnek napnyugta után és napkelte előtt.
Ezt az egyensúlyt segít helyreállítani a szélenergia. A szélerőművek ugyanis akkor is termelnek, amikor a nap nem süt – jellemzően éjszaka, illetve a téli és kora tavaszi hónapokban, amikor a naperőművek termelése alacsonyabb. Így a szél és a nap természetes módon kiegészíti egymást, kiegyensúlyozva az időjárásfüggő termelés ingadozásait.
Szélerőmű parkok mintegy 330 MW beépített kapacitással már korábban is létesültek Magyarországon, ugyanakkor jogszabályi okokból az elmúlt 10-15 évben nem épült új szélerőmű hazánkban. Ebben a helyzetben hozott fordulatot a Magyar Kormány és az Európai Bizottság között 2023-ban az RFR források folyósításáról kötött megegyezés, amely értelmében a hazai szélerőművi kapacitást 2030-ig legalább 1000 MW-ra kell bővíteni. E döntést követően a kormányzat 2023 decemberében változtatásokat eszközölt a szélturbinák telepítésének szabályozási környezetében, utat nyitva az olyan beruházások előtt, mint a Green Energy Investhor vadosfai szélerőműfejlesztése.
